És akkor jöttek a kérdések, hogy jó ez így,

ahelyett, hogy elkezdtél volna bízni magadban, megkérdőjelezted magad.

Mi van ha ” rossz ” irányba mész?

Mi van ha nincs rossz, mert ott majd tapasztalsz, vagy tanulsz valamit,  és mi van, ha nincs jó és rossz döntés, hanem egyszerűen csak,

ha mégsem oda jutottál, ahová akartál, akkor majd észreveszed,

hogy nem oda akartál kilyukadni?

Semmi nem fog történni, nem fog leszakadni az ég, akkor majd változtatsz.

Mi van akkor, ha megállsz a cél előtt?

Semmi. Semmi nincs, ha megállsz.

Akkor megálltál.

Valamiért, most itt tartasz.

Mi lenne, ha elfogadnád?

Mi lenne, ha  a jövőben,  teljesen mindegy, hogy mi az, ami megállít,  amiről azt sem tudod, hogy micsoda,

mi lenne, ha azt választanád, hogy nem állsz meg,

hanem mész tovább,

és akkor majd vagy  célba ész, vagy nem,

vagy eltévedsz, vagy nem?

Ha  nem, az is rendben van, és ha igen, az is rendben van.

Hajlandó lennél elengedni a kételkedést, a félelmeket?

Mi van, ha minden kétség és félelem, csak elterelés saját magadtól?

Választanád, hogy mostantól magadat választod,  bármi is legyen az,

bármilyen döntéseket is hozol

és hajlandó lennél könnyedén belemenni a döntésekbe, helyzetekbe,

a kalandba, könnyedén, örömmel és ragyogva?

Mikor, ha nem most?

Szeretnél többet tudni? Kattints ide: