Végtelen hatalmas szellemi lények vagyunk… határtalanok!

Mindenki az, Te, én, a gyereked, az szüleid, a párod a főnököd, a rokonaid, a barátaid, a szomszédok, bárki.

A tisztelet az, amikor megengedem bárkinek – mindenkinek –  a saját választását.

Amikor szembesülünk azzal, hogy valaki meghal, akkor a dráma és a nehéz érzések bennünk vannak.

Neki mennie kell…..
Véget ért a földi útja.
Ennyi volt.
Miért? Ezt csak Ő tudja.
Ezt nem tudjuk elfogadni!
A hiánya fáj és mardos és a fájdalom leszedálja az agyunkat.

Mi van, ha ez neki nem rossz?
Miért feltételezzük azt, hogy ez neki rossz?

Az is fáj, hogy minden halál, ami körülöttünk történik, ráébreszt a saját életünkre és a saját boldogságunkra vagy boldogtalanságunkra és arra, hogy megy az idő…

Az ő ideje lejárt…

Vajon nekünk mennyi időnk van még hátra?
Napok? Hetek? Hónapok? Évek? Évtizedek?

MENNYI???

Végigrohantunk az életünket vagy semmit nem csináltunk?
Éltünk egyáltalán?

Mikor akarunk elkezdeni élni?

Mi van ha most van itt az idő a saját életünket megváltoztatni
és ezerrel élni és kiélvezni minden pillanatot?

Hajlandóak lennénk mostantól, nézőpontok nélkül, ítélkezés nélkül LÉTEZNI?

Mit jelent az, hogy élni és élvezni az életet? Tudsz erre a kérdésre válaszolni?
Ha nem, akkor kérd az Univerzumot, hogy mutassa meg 🙂
És figyelj!!!

Amennyiben további kérdéseid vannak, szeretettel várlak az oldalamon,
ahol több információkat is találhatsz:
ÉRDEKELNEK A RÉSZLETEK